1. Fejezet
2014. január 18., szombat @ 5:28
Budapesten az egyik kis adónál az „Amazonas partján”
elnevezésű TV műsor válogatója zajlott. Az adó ebben a műsorban látta az utolsó
reményét, mivel ha ez sem hozza meg a kellő bevételt, az adót be kell
szüntetni. A műsor egy ott dolgozó munkatárs fejéből pattant ki, aki úgy gondolta,
hogy egy ilyen valóságshow-val egyedit alkothatnának. Annak ellenére, hogy a
teljes program még azóta sem körvonalazódott, a válogatás már kezdetét vette. Pontosan
a szerkesztőség sem tudta milyen típusú és személyiségű résztvevőket keresnek,
ezért olyanok is bejutottak, akik nagy valószínűséggel még azelőtt kihullanak
majd, hogy elkezdődne a verseny. A tömegben rendkívül nyugodtan egy aranybarna
hajú, magas, vékony ugyanakkor kicsit sem törékenynek látszó nő álldogált
tetőtől talpig rózsaszínben. Látszólag nem érdekelte a körülötte zajló
beszélgetések egyike sem. Pár percenként ránézet apró, ezüst órájának
számlapjára, majd nyugtató jelleggel a mutató és a középső ujját a halántékára
helyezte. Ezt a folyamatot egészen addig ismételgette, míg végül el nem
hangzott a rózsaszín toppjára vett rózsaszín kardigánjára ragasztott szám. A
szám hallatán felkapta fejét és magas sarkújában hangosan elkopogott az interjú
szoba felé.
- -
Üdvözlöm asszonyom! Kérem, menjen tovább a
folyosón, majd a végén forduljon balra, és menjen be az első ajtón jobbra.
- -
Érteni. Köszönöm. – Mondta tagoltan,
kínaiakra jellemző akcentussal a harmincas éveiben járó nő, majd az utasításnak
megfelelően tovább kopogtatott a folyosón a megadott irányban.
Az interjú szobában hárman
ültek egy süteményekkel és italokkal megpakolt asztal mögött és még csak
figyelemre sem méltatták az újabb jelentkezőt.
- -
Jó napot! Én lenni Chu Chong, és akarni
részt venni műsor. – Kedvesen mosolyogva helyet foglalt az egyik fotelban, és
kezébe vette az asztalon található kérdőíveket.
Gondosan elkezdte
kitölteni, és már-már végzett, mire a zsűri egyik tagja felnézett rá. Chu fehér
arcán csak úgy ragyogtak nagy, kék szemei, és aranybarna haja csak növelte
csillogásukat. Hihetetlenül kifinomult mozdulatokkal írta le a kért adatokat,
és legalább ilyen kifinomultsággal hagyta figyelme kívül az őt is figyelmen
kívül hagyó három embert.
-
-Miért szeretne részt venni ebben a műsorban
asszonyom? Látszólag nem éppen terepre született. - A kék szemek felnéztek a
papírlapokról és végigmérték a versenyre még kevésbé alkalmas zsűritagokat.
-
- Felszínesség lenni nem jó. Nem ítél, míg
nem ismer. – Azzal Chu kék szemeit újra a papírlapokra irányította, és
folytatta azok tüzetes átolvasását.
A papírlapok kitöltése és
gondos borítékba helyezése Chu kisétált az interjú szobából, és telefonját
füléhez emelve haladt tovább a hosszú folyosón, amely visszavitte a várakozó
emberek tömegébe.
A
versenyzőket szállító gép a Feri-hegyi repülőtérről indult, és a forgatás már a
fedélzeten megkezdődött. Chu mindenkit meglepett mostani kinézetével.
Levetkőzte a csinibabás álcát, és katonai terepmintás nadrágban, bakancsban,
egy fehér toppban, és egy arra rávett barna kabátban ült az egyik magán
fotelban, és élvezte az alig pár perce megérkezett ebédet. Csak úgy mint rajta
a többi versenyzőn is bakancs és vízálló nadrág volt, és bár mindenki úgy
gondolta, hogy az internet segítségével teljes mértékben megismerte az Amazonas
partjának élővilágát és időjárását, senki nem ült olyan nyugodtan mint Ő. A
gépen rajta kívül még tizenegyen voltak, de ebből, körülbelül ha négyen azok,
akik említésre méltók. Az egyik Maigret, egy igen erős izomzatú férfi. Nem az a tipikus
testépítő fajta, inkább úgy néz ki, mint akinek izmai valóban az edzettségtől
és az erőtől duzzadnak. Észből azonban nem csak látszólag jutott neki sokkal
kevesebb. A másik egy Chu-hoz hasonló testfelépítésű fiatal nő, Gabriella, vagy
ahogy ő szereti Bree. Bree, bár korábban modellkedett, a testfelépítése azóta
jelentősen megváltozott az elmúlt kétéves Judo edzéseknek köszönhetően.
Maigrettel ellentétben azonban neki esze is volt. Candy egy alig 18 éves lány
volt, aki maga sem tudta megmagyarázni miért, hogyan és miként került ide. A
repülőn is a teljes zavarodottság látszódott rajta, és talán fel sem dolgozta
még, hogy hova is tart. A meglepő benne azonban, az, hogy az interjún a zsűrit
nem csak ügyetlenségével, hanem a TV állítása szerint intelligenciájával és
képességeivel is lenyűgözte. Az utolsó említésre méltó szereplője a
valóságshownak Nóri. Már csak azért is különös, mert a válogatón több külföldit
szavazott be a zsűri, mint hazait, és Nóri azok között a szerencsések között
volt, akik vérbeli Budapestiként bejuthattak az élő adásba.
Az
út során a gépen ülő versenyzők mindegyikének látogatást kellett tennie az
utasszállító végében kialakított kabinban, ahol elkészítették velük az első
videó interjúkat. A hosszú közel hat-hét órás repülés során azonban ennél
többet nem beszéltek, és nem is beszélhettek, hiszen gondosan el voltak
szeparálva egymástól a résztvevők, hogy az esetleges konfliktusok is már csak
akkor jelentkezzenek, amikor a gép leszáll, és az utasaik elfoglalhatják a
helyüket. A „helyük” a tábort jelentette, ami az Amazonas folyó partján lett
kialakítva, és minden technikai felszereltség nélküli faházakat illetve magát a
sarat és a természetet jelentette. A biztonsági óvintézkedéseket az
előírásoknak megfelelően az adó megtette, így a legnagyobb vadállat, amivel
szembe találkozhatnak, egy mérges kígyó lehet, amelynek az ellenszerével
kellően ellátták a tábor faházait. Az élelemmel való ellátásuk a napi feladat teljesítésétől
függ. Ha nem sikerül teljesíteni aznapra csak egyetlen adag ételt kapnak. Ha
maximálisan teljesítik, akkor meg kapják a szükséges 12 adagot. Az étel mindig
kialakított „postázó” rendszeren keresztül fog megérkezni, míg a vizet maguknak
kell majd begyűjteniük. A ruházatuk egyetlen garnitúrából áll, így annak
mosását, illetve a fürdést is a tóban kell megtenniük, amely egy alig pár
perces sétával elérhető számukra. A versenyzőket mindezekről levélben
értesítették, közvetlenül azután, hogy bejutottak a műsorba. A mobiltelefonok,
és egyéb elektronikai eszközök használatát is megtiltották, egyedül a zseblámpa
alkalmazható. A versenyzők nyilván ezek miatt a korlátozások miatt is aggódtak,
de inkább izgatottság volt bennük nagyobb, mint félelem az utazások során.
A
gép érkezését követően a versenyzőket egy hajóhoz terelgették, és egy újabb
órás utazást követően megérkeztek a nyirkos, sárral és bogarakkal teli
esőerdőbe, amely a következő hetekben az otthonukat jelenti majd.
|